Itthon...

Immár két hete itthon vagyunk, és ez nagyon jóóó.:) Kihasználva a szabad napokat, pihengetek, rengeteget mosok. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokat kell majd. És ha a sok mosás meg van, állok neki a vasalásnak is.

Íme az első adag mosás mutatóba

Egyenlőre így telnek el a napok, közben egy-egy főzés, takarítás persze. Most hétvégén festik a fiúk a nagyszobát, így pakolgatok is, hogy mire kezdik üres legyen majd a helyiség.
Már írtam egy saját kórházi listát is, hogy tudjam hányadán állok, és mit kell még beszereznem. Hát igen, nagyon telik az idő. ez már a 33 hét, és lassan össze kell azt is állítani.
Bébike jól van határozottan, minden nap jelzi hogy Ő márpedig itt van köztünk, és figyeljünk rá. Kb két hete kezdett a kis drágám csuklani, és napi kb kétszer szokott is rendesen. Nagyon édes amikor csuklik, nagyon élvezem, lehet, hogy Ő kevésbé. És még ezek mellett is egy halál nyugis baba, nem csinál semmi durva dolgot odabent, nem bánja anyát.:)
A napokban összeraktam a kiságyat is, hogy valahogy így fog kinézni, viszont a csapott tető miatt a baldachin nem fog felkerülni, sajna nem fér el!:( De ez van, nem is nagyon bánom, nem ragaszkodok hozzá. Így legalább egy kép erejéig látható egybe a szett.

Jövőhét kedden, vagyis július 5-én megyünk újra Doktor bácsihoz, már nagyon várom ám, és ha megvolt jövök újabb beszámolóval!:)