Estére furcsa folyásom lett, és vérzést is tapasztaltam, de csak minimálist. Felhívtuk a szülésznőmet, aki behívott, hogy megvizsgál. Mindent rendben talált, teljesen zárt méhszáj, gyors CTG, baba is rendben van. Hazafelé már a kocsiban jött két fájás, ami itthon sem múlt el, sőt egész este tartott, 10 percenként jött, nem aludtam semmit. Reggel felhívtuk újra a szülésznőt, aki mondta, hogy ez csak jósló fájás, pihenjek és ennyi, de ha nagyon akarom, menjek be, és újra megnéz. Bementünk. Még mindig zárt méhszáj, CTG, baba rendben.
Menjek haza, próbáljak pihenni, és nem ráizgulni. Ezzel semmi gond nem lett volna, de jóslóhoz képest ez nem múlt el egyszer sem, és tartotta a 10 perceket. Szóval nagyon szenvedtünk. Tartott ez még egész szombaton, szombat este. Már második este nem alszok. És tartott egész vasárnap is. Közben babuci olyan mozgásokat lejtett, amit talán soha pocakléte során. Nagyon szenvedhetett szegénykém is. Vasárnap már gyanús volt mért nem múlik ez az egész, vagy történjek akkor már valami. Felhívtam a dokimat, aki szintén nyugtatni próbált, hogy a vajúdás nem tart 10 óránál tovább, így ez tuti csak jósló, és pihenjek! Már megint ezt hallom, de kérdem én hogyan. Mindegy is, mondta, ha az megnyugtat, menjünk be, és Őt úgyis hívják, ha van valami. Na én úgy gondoltam, nem megyünk, engem még egyszer nem küldenek haza.
Na este jött a horror, nagyon fájt, valami iszonyú volt. Mondta a szülésznőm is, hogy a rendes fájás az már olyan hogy sírni akarsz, na ez így történt, nagyon kész volta, de kibírtam reggelig, ülve a fotelban, fájások közt próbáltam Mert ugyebár csak akkor lehet a kórházba menni. Mondom, nem tudom, nem mértem, ekkor néztük egy darabig, és 5 percesek voltak, mint kiderült. Akármi is lesz, ha hazaküldenek, ha nem menjünk be. Persze Ő biztos volt benne hogy hazajövünk. Kocsiban nagyon szenvedtem, figyelemelterelés képen számoltam a kocsikat, fákat, oszlopokat, és mindenfélét mondtam, ami csak eszembe jutott. Elég vicces lehettem kívülről!
Na beértünk, szülésznőm bent volt, megvizsgál, 8 ujjnyi tágulás, méhszáj majdnem eltűnve.
Na itt jött a durva dolog, amit Ő még nem mondott, csak később tudtuk meg. Na mindjárt rátérek. Rögtön hívta a dokimat, aki 10-20 perc alatt bent is volt. Közben szoba elfoglalva, átöltöztem, ctg-re raktak. Ami oldalt fekve nem mutatott túl jó dolgokat a babánál. Bejött a dokim kézzel burkot repesztett. Éreztem a meleg vizet a lábam közt folyni. Na párommal próbáltunk valamit viccelődni, erre a szülésznő, ne nevessenek, valami nem stimmel a babánál. Na hulla csönd lett, és kész voltunk. Na ekkor a doki mondja, hogy a baba belekakilt a vízbe, de nem lesz baj. De valami mégse jó!!!!!!
Hívtak gyerekorvost, nekem infúziót kötöttek be, vagy valamit, ami segít gyorsan szülni.
Na mire észbe kaptam vagy 3 doki, és 3 nővér állt körül, hogy gyorsan megszüljük a picit, nagyon gyorsan. Hasamat nyomták, lábamat feszítették, dokim még vákuumot is használt, párom is velem volt, és hajrá!!
Reggel 7 órakor értünk a kórházba, és nem is tudom hány fájás alatt, talán 4, megszületett Noémi 8 óra 19 perckor! Kegyetlen egy óra volt! Rögtön el is vitték, rendbe rakták, leszívták a trutyis vizet a torkából, meg ahonnan csak kell. Behozták, kapott egy puszit, fél percre még a pocimon is volt, volt pár fotó, és rögtön vitték megfigyelni, hogy lett e baja. Majd egy napot volt inkubátorban, két adag infúziót kapott, oxigént, mert a légzése se volt oké. Vért is vettek, de szerencsére jó lett az eredmény, ha nem lett volna jó, akkor antibiotikumot kellett volna kapnia, ha még rosszabb, akkor elszállítják, de szerencsénkre, erre nem került sor. Erős kis harcos a lelkem, és a tüdejébe nem ment a vízből! Apgar így 6/9!
